Mióta átálltam a vegán étrendre, nagyon sok nőismerősömtől hallom: nekem tetszik, ha egyedül lennék ki is próbálnám, de az én párom ezt biztosan nem enné meg, kétfele főzni pedig nagyon időigényes és drága is.

Ezzel az utóbbi kijelentéssel tökéletesen egyetértek.

Ami viszont a válasz első felét illeti: nem tudhatod, amíg ki nem próbálod.

Kérdezd meg magadtól: ha az orvos holnaptól eltiltana mondjuk a tej és a tejtermékek fogyasztásától, akkor is elvárná a párod, hogy kétfele főzz? Vagy szó nélkül megenné a krumplifőzeléket, a csirkepörköltet tejföl nélkül, és lemondana pl. a túrógombócról?

Mondhatod erre, hogy az más, mert az egészséged érdekében orvosi utasítás, a vegánság meg a te saját elhatározásod, mondhatni hóbortod.

Én meg azt mondom, hogy ez egyáltalán nem más. Egyre több tudományos kutatás igazolja, hogy a teljes értékű növényi étrend az egyik legegészségesebb. Mindenképp egészségesebb, mint a hagyományos magyar étrend.

Vagyis: nem csak a saját egészségednek, hanem a párod, a családod egészségének is jót teszel, ha elhagyod az állati eredetű termékeket.

Ahogy korábban már volt szó róla, az valószínűleg nem megy, hogy odaállsz a család elé, és bejelented: „mostantól vegánok leszünk”.

Viszont aki nem vegán, az nem húsevő, hanem mindenevő. Megteheted, hogy hetente 2-3 napot magadban kinevezel vegán napnak, és olyan ételeket készítesz.

Megteheted, hogy hozzáadott zsiradék és cukor nélkül kezdesz el főzni, lecseréled az adalékokat tartalmazó ételízesítőt természetesre, a megszokott száraztésztákat teljes kiőrlésű durum lisztből készültre, hogy vöröshagyma helyett lilahagymával főzöl. Ez csak pár apró változtatás, és máris sokat tettél az egészségetekért. Ráadásul valószínűleg fel sem fog tűnni.

Akik átállnak a vegán étrendre, rendszerint két irányt követnek.

Az egyik irányzat szerint amennyire lehet ragaszkodnak a hagyományos ételekhez és ízekhez.

Így születnek a vegán húsleves, a vegán vadas, a vegán töltöttkáposzta, a vegán túrógombóc, a vegán sültzsír, a vegán tojássaláta, vegán virsli házilag, és társaik receptjei, amivel tele van az internet.

És ez tökéletesen rendben van. Szinte mindenki vegyes étrenden volt, mielőtt vegán lett volna. Természetes, hogy nem akar végleg lemondani a megszokott ízekről, és a hozzájuk társított hangulatokról, érzésekről, emlékekről. Van, akinek így könnyebben megy a váltás.

Azzal viszont legyél tisztában, hogy bármennyire ügyesen varázsolsz is a konyhában, a vegánosított étel sosem lesz tökéletesen olyan, mint az eredeti. Sem kinézetben, sem állagban, sem ízben. Így előfordul, hogy az agy elutasítja, mert egy az egyben a régit akarja. Akinél a vegánság egy tudatos döntés, az ezen túlteszi magát. De, aki belesodródik a vegán változatba, nem biztos, hogy jól tolerálja a különbséget.

A másik irányzat: mostantól mindent teljesen másképp csinálunk, nem próbáljuk meg utánozni a régi ételeinket, mert úgysem lesz olyan. Ebben a változatban is lesz sok korábban megszokott étel, nem kell mindent a nulláról kitalálni. Pl. főzelékek, krumplis tészta, káposztás tészta, levesek, gombapörkölt, hogy csak néhányat mondjak. Természetesen átalakítva ahogy fentebb már olvashattad.

Az én tanácsom, hogy a vegánosított ételeket ne hívd az eredeti néven. Van egy ismerősöm, aki a nem vegán férjének a kölesből készült túrógombóc alternatívát kamugombócnak hívja. Így a férje szó nélkül megeszi, mert az agya nem a túrógombócot várja, nincs neki mihez hasonlítani.

Mi a helyzet akkor, ha a családod követeli a húst, tejfölös habarást, sajtot, tojásrántottát?

Nálunk is az a helyzet, hogy a férjem nem lett vegán velem együtt. Így saját tapasztalatból tudom, ez okoz némi fejtörést, van, hogy kétfele főzök.

Az étrend tervezés sokat egyszerűsít ezen a helyzeten is.

A reggeli a legegyszerűbb. Ő megkapja a maga vajas kenyerét valamilyen szalámival, én meg eszem a legtöbbször a zabkását. Ezzel nincs semmi extra tennivaló.

Nálunk az ebéd és a vacsora ugyanaz. A hét 5 napján egyformát eszünk, nem főzök kétfele.

Azt ugyanis én nem hívom kétfele főzésnek, hogy elkészítem pl a lecsót, az enyémet félreteszem, és a férjem adagjába még főzök kolbászt.

Sok más ételt ugyanígy el lehet egyben készíteni, és maximum az utolsó, befejező fázis történik másképpen. Így készül nálunk pl. az összes tejszínes-tejfölös habarást igénylő főzelék.

Az sem kétfele főzés, hogy készítek pl. bolognai spagettit, és az enyémre nem teszek sajtot.

Mindenkinek van olyan étel, amit nagyon szeret, és olyan is, amit lehetőleg elkerül, vagy épp nem tudja megenni.

Nálunk évek óta ilyen a kelkáposzta. Én nagyon szeretem, de a férjem nem tudja megenni. Amikor nekem kelkáposzta, akkor neki szilvásgombóc, mert én meg azt nem szeretem. Ez már régen is így volt.

Eleinte készítettem rendes fasírtot a férjemnek, magamnak pedig zöldségfasírtot. Aztán egyszer tévedésből megette az én vacsorámat. Egész addig nem tűnt fel neki, amíg szóvá nem tettem. Azóta nincs külön fasírt.

A rakott ételekben, olaszos tésztákban ugyanígy észrevétlenül cseréltem le a darált húst hol gombára, hol csicseriborsóra, hol valami másra. A vegán besamelmártás nálam fehérbabból készül. Se vaj, se tej, se liszt. Még sose reklamált.

Amikor a gyerekeim jönnek a 3 unokámmal, akkor igyekszem magamnak ugyanazt főzni vegán változatban, amit ők is esznek. Másképp balhé van az asztalnál, hogy ők is azt kérik, amit a mama.

Természetesen vannak napok, amikor a férjemnek készítek hagyományos húsos ételeket. Ezeken a napokon sem szoktam kétfele főzni. Ilyenkor az a trükk, hogy előző nap nagyobb adagot főzök, és csak melegítek.

Vegánnak lenni egy tudatos döntés, egy életmód váltás. Én úgy gondolom, hogy ezt a döntést mindenkinek magának kell meghoznia, nem lehet rákényszeríteni senkire. Igen, okoz némi nehézséget, ha a család ragaszkodik a hagyományos étrendhez. Egy kis kreativitással, heti étrend tervezéssel ezek a nehézségek áthidalhatók.

Ha kacérkodsz a váltással, akkor kezdj el keresni az interneten vegán recepteket, és iktass be néhányat az étrendbe. Tarts hetente 1 - 2 vegán napot. Figyeld a családod reakcióit. Lehet, magad is meglepődsz.