Megszámlálhatatlanul sokszor hallottam ezt édesanyámtól és nagymamámtól, amikor a kócos hosszú hajamat próbálták kibontani, és én tiltakoztam.

De mit tudtam én a szépségért szenvedésről! Egy kis hajhúzás igazán nem számít. A régi korok szépülni vágyó asszonyai ennél sokkal nagyobb szenvedéseket is vállaltak.

Ahogy napjainkban, a régi korok lányainak, asszonyainak életében is fontos szerepet töltött be a szépségápolás.

A szépség kultusza valószínűleg egyidős az emberiséggel. Az ókori egyiptomiak, görögök, rómaiak nagy hangsúlyt fektettek a személyi higiénára és a szépítkezésre.

A kozmetikus szó a görög kosmeo szóból ered, amelynek jelentése szépítek, díszítek.

Később a középkori keresztény Európában nem ápolták a testüket, mert minden testi szükségletet, a testtel való törődést bűnös, ezért kerülendő dolognak tartottak.

Az araboknál ugyanabban az időben virágzott a testápolás, a szépítkezés. A keresztes háborúk nyomán néhány praktika átkerült Európába is. Ilyen pl. a szemöldökszedés, vagy a hennával való hajfestés.

Európában igazi változást a felvilágosodás hozott, amikor előtérbe került az arc és a test szépítése.

Bár a szépségideál koronként és kultúránként eltért, a szépség praktikákban volt valami közös. Gyakran kifejezetten fájdalmas, nem egyszer életveszélyes eljárásoknak vetették magukat alá.

Mai szemmel ostobaságnak és undorítónak tűnik sok, korábban általánosan használt eljárás.

A kozmetikai termékek gyártása és árusítása minden korban jó üzletnek bizonyult. Tömegével kerültek piacra termékek a szépség megőrzésének, az öregedési folyamatok lassításának ígéretével. Ugyanakkor a termékek nagy része jó esetben hatástalan, rosszabb esetben kifejezetten egészségkárosító, nem egyszer mérgező hatású volt.

Az egyiptomiak által használt ólomból készült szemhéjfesték, vagy a brómot tartalmazó rúzs ugyanúgy szedte áldozatait, mint az 1600-as években az arzén tartalmú arcpúder vagy kénsavval történő hajszőkítés.

De még a XX. század is bővelkedett ostobaságokban. Az 1920-as években még gyártottak rádium tartalmú radioaktív kozmetikumokat, személyi higiénés termékeket, sőt, potencia növelő szereket is. Ezeknek a forgalmazását csak az az 1950-es években tiltották be végleg.

A XX. században hatalmas fejlődésnek indult a vegyipar, és sorra dobtak piacra kozmetikai termékeket. A különféle kemikáliákat tartalmazó szerek száma szinte végtelen. Mai tudásunk szerint ezeket sem tarthatjuk teljesen ártalmatlannak. Sőt! Egyre több bizonyíték van arra, hogy a mai termékekben használt némely összetevő semmivel sem kevésbé káros, mint az egyiptomiak által használt ólom vagy bróm.

A különféle szépészeti eljárások, esztétikai kezelések semmivel sem kevésbé fájdalmasak, mint évszázadokkal ezelőtti elődeik. Igaz, jóval biztonságosabbak.

Ugyanakkor már az ókortól nagy becsben tartották a különféle gyógynövényeket, illatos olajokat, gyengéd eljárásokat a szépségápolásban.

Gondolj csak a fáraók balzsamozási eljárására, az ókori görög olimpiákon a versenyzők testének illatos olajjal való bekenésére, vagy épp a törökök csodálatos rózsaolajára. De említhetném a keleti kultúrák olajos masszázsait is.

Napjainkban is fontos a szépség, a fiatalság megőrzése, az öregedési folyamatok lassítása, az öregedés külső jegyeinek korrigálása.

Ugyanakkor ezt az igényt egyre kevésbé elégítik ki a pusztán az arcra és a dekoltázsra koncentráló termékek, a drága és fájdalmas eljárások.

Előtérbe kerültek a teljes testet karbantartó, elsősorban természetes hatóanyagokra építő, ugyanakkor egyszerű, tömegek számára elérhető készítmények és módszerek.

A szépségápolás nem a kozmetikai készítményekkel kezdődik, hanem a sejtek épségének védelmével, ezen keresztül az egészség megőrzésével.

Szerencsére már létezik olyan megoldás, amely

• csökkenti az öregedés látható jeleit,
• lassítja az öregedési folyamatokat,
• segít megőrizni fizikai és szellemi állóképességedet,
• otthoni körülmények között,
• természetes hatóanyagokat használ,
• megfizethető áron

Jelentkezz a következő eseményre, és ismerkedj meg vele te is!