Életünknek állandó része a folyamatos változás és az ezekhez a változásokhoz való alkalmazkodás.

Vannak változások, amelyekhez olyan szinten alkalmazkodtunk, hogy már szinte nem is hívjuk változásnak. Ilyenek a napszakok vagy az évszakok váltakozásai. Ezeket már nem változásként, hanem életünk természetes kereteiként éljük meg.

Mi indítja el a változást, változtatást?

Először tisztázzuk mi a változás és a változtatás közötti különbség.

A változás mindig valamilyen állapot módosulása, a változtatás pedig az, amit mi teszünk.

Néha a körülmények megváltozása megelőzi a változtatást. Máskor azok a dolgok, amiket saját életünkben megváltoztatunk, okozzák a külső körülmények megváltozását.

Éppen ezért megkülönböztetünk külső körülmények által kikényszerített, és belső indíttatásból véghez vitt változást, változtatást.

Nehezebb az alkalmazkodás, ha a változtatás szükségessége valamilyen külső körülmény nyomására jön létre. Gondolj csak arra, mennyi nehézséggel, konfliktussal jár a szülő-gyerek kapcsolat változása ahogy nő a gyereked. Pedig ez egy olyan helyzet, amibe szó szerint belenősz, és tulajdonképpen van időd is felkészülni rá.

Más a helyzet akkor, amikor egy külső körülmény változása előre nem látható módon, azonnal következik be, és azonnali alkalmazkodást követel. Ilyen lehet pl. egy jogszabály változás, ami felforgatja az életünk eddig megszokott kereteit. De ilyen lehet, ha hirtelen másik munkakörbe helyeznek, lecserélik a főnököt, vagy más városba kell költözni.

Minél nehezebben látja be valaki a változások szükségességét, annál nehezebben fog alkalmazkodni, annál nagyobb lesz benne a változással szembeni ellenállás. Ezzel rengeteg stresszt termel az életében, és értékes energiákat használ az ellenállásra, amit már az alkalmazkodásra is fordíthatna.

Teljesen más a helyzet, ha a változást mi tartjuk kívánatosnak, saját magunk indítjuk el.

Mindannyian nagyon sok olyan változtatást viszünk végbe, amelyek belső igényből jönnek létre. Ilyen, amikor meg akarunk tanulni valamit: nyelvet, szakmát, autót vezetni. De ilyen az is, amikor elköltözünk a szülőktől és önálló életet kezdünk.

A belső indíttatású változások között kiemelt szerep jut azoknak, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a személyiségünk kiteljesedjen, az életünk boldogabb legyen.

Az ilyen belső indíttatású változásokba több energiát vagyunk hajlandók fektetni, nehezebben adjuk fel, érzelmileg is bevonódunk, elköteleződünk a cél mellett.

Ez olyankor is megtörténhet, amikor kezdetben a változást egy külső körülmény indította el, de megértjük a célját és azonosulunk vele.

Ezekben a helyzetekben egyre inkább úgy érezzük, hogy mi magunk vagyunk a sorsunk alakítói. Ez elindít egy pozitív spirált, nő az önbecsülésünk, a magabiztosságunk. Lelkesebbek, pozitívabbak leszünk.

A változáshoz való hozzáállás

A változásokhoz való hozzáállásunkat befolyásolja a személyiségünk, az életkorunk, és az, hogyan szemléljük a világot.

Általában könnyebben alkalmazkodnak az extrovertált, kifele forduló emberek, a fiatalabbak, és azok, akik úgy gondolják, hatással tudnak lenni a körülményeik alakulására.

Szintén könnyebben alkalmazkodnak, könnyebben veszik a változásokat azok, akiknek már vannak korábbi jó tapasztalatai.

Természetesen, mint minden általánosítás, ez sem fedi tökéletesen a valóságot. Az alkalmazkodás képessége nagyban függ attól is, hogy milyen változásról van szó.

Kockázat

Gyakran még a leginkább kívánt változásoktól is tartunk egy kicsit. Ez természetes. Minden változás, változtatás hordoz kockázatokat. Amikor egy kockázatot felmérünk, sokkal fogékonyabbak vagyunk a negatívumokra, az esetleges veszteségekre, mint a pozitívumra, az elérhető nyereségekre. Minél hosszasabban elemzünk egy bizonytalan kimenetelű helyzetet, annál több negatívumot tudunk összegyűjteni a változás, a változtatás ellen. Hajlamosak vagyunk úgy értékelni, hogy a változással rosszabb helyzetbe kerülünk a jelenleginél.

Ezért van az, hogy gyakran nem változtatunk mindaddig, amíg egy külső erő rá nem kényszerít bennünket a változtatásra.

A változás, mint lehetőség

Minden változás hordoz magában pozitívumokat is. Nem egyszer tapasztaljuk, hogy ami kezdetben a legnagyobb csapásnak látszik, arról később kiderül, hogy a lehető legjobb dolog volt, ami történhetett.

Mi magyarázza ezt?

Amikor a külső körülmények megváltoznak, az rákényszerít bennünket, hogy felülvizsgáljuk a szokásainkat, a tudásunkat, fejlesszük különféle képességeinket a túlélés, az alkalmazkodás érdekében. Gyakran meg kell hozni régóta halogatott döntéseket, meg kell változtatni vagy fel kell számolni a régi rutinokat.

Az új körülmények mindig új helyzetet teremtenek. Esélyt kapunk, hogy tiszta lappal indítsunk valamit.

Végül, amikor sikerült alkalmazkodni az új körülményekhez, jobb helyzetben találjuk magunkat, mint amilyen a kiinduló helyzetünk volt.

A változás végsősoron a fejlődésünk alapja.