Ha választani kell a kettő között, valószínűleg nagyítóval sem találnánk olyat, aki a betegséget választaná. De a legtöbben erre azt mondanák, hogy ez nem választás kérdése, ahogy öregszünk, úgy betegszünk, ez van. Pedig az egészségügy is, mint minden más, folyamatos fejlődésben van, új módszerek, új gyógyszerek, új eljárások vannak, mégis egyre nő a krónikus betegek száma. Akkor hogy is van ez?

Azt hiszem, az alapvető probléma az, hogy természetes állapotnak vesszük az egészséget, valami olyannak, ami egyszerűen, VAN. Nem tanultuk meg, hogy bizony nem magától értetődően van. Hogy tenni kell érte. Hogy akkor van esélyünk arra, hogy hosszú távon is megmaradjon, ha nem romboljuk folyamatosan. S azt sem tanultuk meg, hogy ha nagyon odafigyelünk és nem teszünk semmi olyat, ami rontaná, akkor is vannak bizonyos életkori sajátosságok, amik nehezítenek az egészségünk fenntartásában.

Tanultunk az iskolában az élelmiszerekről, hogy a gyümölcsök sok vitamint tartalmaznak, sőt, a mi korosztályunk még megtanult zöldséget termeszteni is. De az összefüggéseket nem tanították meg.

• Nem mondta senki, hogy nem csak az étkezés jelenti az egészség és betegség közti különbséget.
• Nem mondta senki, hogy az őssejtjeink elalszanak.
• Nem mondta senki, hogy az idő múlásával csökken az emésztőenzimjeink mennyisége, ergo egyre kevesebb ételt tud ugyanannyi idő alatt feldolgozni az emésztőrendszerünk.
• Nem tanította senki, hogy a kevés alvásnak milyen káros következményei lesznek hosszú távon.
• Nem tanított senki stresszoldó technikákat.
• Nem tanították, hogy a rossz táplálék az agyunkat is leépíti.

Sok információt kaptunk, de mind külön, különböző tanóra kereteiben, de senki nem rakta össze rendszerré, hogy valóban meg is értsük. Mint tudjuk, a gyerek nem hülye, csak tapasztalatlan. Tehát ha átlátná, hogyan függnek össze a dolgok, biztosan tudna mit kezdeni is vele. Így viszont nincs kerek kép, nem látja az értelmet a sok különálló információ mögött, így nem is foglalkozik vele.

Különben is, otthon, a szüleitől sem olyan mintát lát nagyrészt, ami egy egészséges, hosszú élethez vezetne. Mert a szülők is akkor kapnak észbe, amikor baj van. Egyszerűen nem tanultuk meg, hogy gondolkodjunk, tegyünk az egészségünkért, csak azt, hogy a betegségekkel orvoshoz kell fordulni és gyógyszert szedni.

Sokaknak eszébe sem jut, hogy Ő maga tudna javítani a saját állapotán, az orvosoktól, gyógyszerektől várja a segítséget, a megváltást. Csak, hogy a testünk nem egy gép, amin ha elromlik egy alkatrész, kicseréljük egy újra és mehetünk tovább!

Igenis, az egyén felelőssége, hogy meddig, s milyen minőségű életet él! Meg kell változtatnunk a hozzáállásunkat! Ugyanúgy, ahogy nem várhatjuk el senkitől, / s már nem is működik! / hogy gondoskodjon rólunk idős korunkra, nem várhatjuk el azt sem mástól, hogy figyel a szervezetünk épségére, szervrendszereink folyamatos, jó működésére, a számunkra helyes életmód megválasztására.

Be kell látnunk, hogy a mi dolgunk, hogy tájékozódjunk, hogy ne higgyünk vakon el mindent, csak azért, mert olyan mondja, akin fehér köpeny van, de legfőképp, hogy figyeljünk a saját testünk jelzéseire! Csak azzal, ha megtanulnánk figyelni a testünk és a lelkünk jelzéseire, értenénk, hogy mit akar jelezni, s meg is tennénk, amit kell, csak ezzel óriásit lépnénk előre!

S igen, sok esetben a gyógyulásunk is a saját kezünkben van. Mire gondolok? Elmesélem az én történetemet.

Hat éve isiásszal, lumbágóval küszködtem. Gyakorlatban azt jelentette, hogy „normál” esetben nem tudtam ülni, állni, sétálni, feküdni sem sokáig, mert mindenhogy fájt a derekam, a combom térdig, a csípőm. Nem tudtam átaludni az éjszakát, mert minden fordulásnál felébredtem, s kb. 2 perces procedúra volt alvópózt váltanom. Reggel, nagyon óvatosan mozogva, kellett megkeresnem, hogyan is tudok felállni az ágyról. Csak a házon belüli munkákat voltam képes elvégezni, azokat is sűrű              „ derékegyenesítések” közepett. A combhajlatom is fájt, így sántítottam, görnyedtem, húztam a lábam. A magasabb sarkú cipőket el is felejthettem. Ehhez jött, kb. negyedévente, hogy beállt a derekam, na, olyankor fürdéshez, öltözéshez, segítség is kellett, mert egy-egy mozdulat közben úgy maradtam. Irány az orvos. Ha bejutottam, akkor szakellátás, ha nem, akkor magánúton. Két három gyógyszer, mellette vagy elektromos kezelés, vagy szteroidos injekció. Mindent megcsináltam, beszedtem, de NEM javultam! A helyzet konzerválódott. Az alap, amit fent leírtam, váltakozva a beállt derékkal, kezelésekkel. S nem mutatott senki olyan alternatívát, ami azt ígérte volna, hogy jobban leszek valaha. Ez elég elkeserítő 46 évesen. S én el is keseredtem rendesen. Míg elegem nem lett. S végre a kezembe vettem a sorsomat, rájőve, hogy mivel én betegítettem meg saját magamat, én lehetek az is, aki helyrehozza, amit elrontott.

Persze egyedül nem megy. Mivel az internet kinyitotta a világot, elkezdtem az egészséggel, betegségekkel kapcsolatos előadásokat nézni, hallgatni, tanulni a testemről, szervrendszereimről, az összefüggésekről stb. Így találtam olyan természetes anyagokat, módszereket, amik szépen, lassan, visszafordították a folyamatokat. Igen, ma híre hamva sincs a fenti betegségeknek. Lassan, de biztosan helyreállnak a szervezetem létfontosságú folyamatai. Mindezt egy csodálatos regeneráló táplálékkiegészítő termékcsaládnak köszönhetem, s a hozzá kapcsolódó kiegészítő programoknak. Mert bizony több összetevő együttes javítására van szükség ahhoz, hogy életünk minél hosszabb szakaszát egészségben éljük meg. Egy komplex megoldást találtam.

Vagyis igenis választhatjuk az egészséget! Nem törvényszerű, hogy bizonyos kor felett egyre több betegségünk legyen! Én egyértelműen az egészség mellett teszem le a voksom.

Te mit teszel? Várod a betegségeket, vagy jobb ötletnek tartod, hogy előfizess az egészségedre?

Ha ez utóbbi, akkor a főoldal Egészséges, hosszú élet blokkjában kérd a videót erről a komplex programról!