Néhány évtizeddel ezelőtt még az volt általános, hogy 14 vagy 18 éves korában választott magának valaki egy szakmát, és egész életében abban dolgozott. Gyakran az első munkahelye lett egyben az utolsó is. A pályamódosítás ritka kivételnek számított.

Azóta nagyon megváltozott a világ. Ma már teljesen megszokott, hogy egy ember a munkával töltött évei alatt akár többször is pályát módosít.

Arra viszont, aki 60-hoz közel, vagy akár nyugdíjasként kezd új karriert, új életformát építeni, még mindig kicsit furcsán nézünk.

Pedig szerencsére egyre többen vannak, akik nem hajlandók beállni a sorba, nem hajlandók azt a szerepet vállalni, amit a közvélekedés szerint az életkoruk indokolna.

Csak néhány példa saját ismeretségi körömből:

• jól menő, országosan ismert pénzügyi tanácsadó hölgy 60 éves kora körül teljesen hátat fordított az addigi életének, és képzőművészeti karriert kezdett építeni. Ráadásul nem sorolható be sehova. Számos területet, technikát kipróbált, olyan úttörő technikákat használ, amik első látásra (és néha másodikra is) meghökkentőek. Csak kevesen gondolják pl., hogy papírra varrógéppel művészi portrét lehet készíteni. Pedig Csapó Ida többek között pont ezt teszi, és alkotásait nagy sikerrel mutatja be kiállításokon.
• egész életében adminisztrációs munkakörben dolgozó hölgy ismerősöm, akinek a munkájában nagyon kevés, mondhatni semmi kreativitás nem lehetett, nyugdíjasként teljesen a korábbi hobbijának, a kézimunkának él. Rátalált egy foltvarró csoportra. Közösen fejlődnek, közös kiállításokon mutatják be az alkotásaikat, és jó áron értékesítik is őket.
• volt kollégám, nagyszerű informatikai szakember, néhány éve lelkesen mesélte, hogy a munkája mellett egy ingatlan irodában kezdett dolgozni, készülve a nyugdíjas éveire. Mivel velem egyidős, még a nyugdíjra kicsit várnia kell. Addig lesz ideje alaposan beletanulni választott új szakmájába. Egyre sikeresebb, és egyre jobban élvezi.
• szintén volt kollégám, kiváló IT biztonsági szakember, családfa kutatásba kezdett. Saját családja történetét dolgozza fel wikipédiás szócikkben. Mellette néhány korábbi kollégával nyugdíjas szövetkezetet alapítottak, ezen keresztül vállalnak IT biztonsággal, fejlesztéssel kapcsolatos feladatokat.

Ha a szívedre teszed a kezed és dobog, még nem késő, hogy azzá válj, akivé szeretnél.

Így gondolta ezt Mary Robinson Moses, vagyis Moses nagyi.

10 gyermekes farmercsaládban ő volt a harmadik legidősebb.

Csak rövid ideig járt iskolába, de ez éppen elég volt, hogy az iskola művészeti oktatása révén beleszeressen a festésbe. A szülei úgy gondolták, túl sokba kerülne a taníttatása, és a festésből amúgy is csak nyomorogni lehet, megélni nem.

12 éves korától gazdag családok háztartásában dolgozott. 27 évesen férjhez ment, és férjével, valamint gyerekeikkel farmokon élt és dolgozott.

75 évesen az orvos megmondta neki, túl idős már a farmon végzendő munkákhoz. Addigra férje meghalt, a gyerekei saját családot alapítottak. Így hát elhatározta, hogy megvalósítja gyerekkori álmát, és festeni fog.

78 éves volt, amikor befejezte az első festményét.

1938-ban egy gyűjtő meglátta a képeit egy drogéria kirakatában, és megvásárolta darabonként 3 – 5 dollárért.

A következő évben 3 festménye is bekerült a New York-i Modern Művészetek Múzeuma „Kortárs ismeretlen amerikai festők” kiállítására. Ekkor ragasztotta rá a sajtó Moses nagyi becenevet, ami aztán márkajelévé vált.

Ez elindította a lavinát. Egymást érték a kiállításai, amelyek minden látogató rekordot megdöntöttek szerte az Egyesült Államokban és Európában.

Tájképei hamarosan nagyon népszerűek lettek, és nem egy 100 ezer dollár feletti áron kelt el. Egyetlen év alatt több bevételt hoztak a festményei, mint amit a férjével egész életükben kerestek a farmon.

1961-ben, 101 éves korában hunyt el, és addigra közel 1600 képet festett.

Egykori iskolája, ahol felébredt benne a festés iránti szenvedély, ma a Bennington Múzeum. Itt található az Egyesült Államok legnagyobb gyűjteménye a munkáiból.

Ha máskor is szeretnél ilyen inspiráló történeteket olvasni, kérd a heti blogértesítőt.